Egyedüllét 1.

 

Karanténba zárva vagy a távmunka által otthonra kényszerítve derül ki a társadalom nagy részéről, hogy képtelenek egyedül lenni. Valóságos szenvedést jelent nekik, hiszen a személyiségük éretlensége miatt egyszerűen nincsenek készen erre.

 

Nekik az egyedüllét magányt jelent, amely mély szorongással tölti el őket. Másoktól elzártan a társas viszonyaik kiépítésében és megszilárdításában nem tudják azokat az eszközöket használni, amelyeket megszoktak és amelyben jól érzik magukat. A kötődési dinamika megjelenési formái az egyszerűektől a komplexebbekig sorban alakulnak ki az érettségi szintnek megfelelően.

 

A kötődés első módja a fizikai közelség, amikor látvány, hang, érintés vagy illat révén érzékeljük a másik személyt. Ez a forma a csecsemőkorral kezdődik, de a fizikai közelség utáni vágy soha nem szűnik meg. Az éretlen személyek arra törekszenek, hogy együtt legyenek a másikkal. Ilyenkor sokszor ostoba, érthetetlen és semmitmondó beszélgetéseket folytatnak egymással, amely nem kommunikáció, mindössze egyfajta összetartozást jelző rítus.

 

A kötődés második fokozata már jól megmutatkozik a tipegő kisgyerekeknél, akik mindenféle módon igyekeznek hasonlóvá válni azokhoz, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Megpróbálják a létezési és kifejezési mintákat utánozni, amely leginkább a nyelvtanulásban és a kultúra átadásában mutatkozik meg. Ilyenkor egy-egy csoport tagjai a mozgás, beszédstílus, preferenciák, megjelenés és viselkedés tekintetében egymásról vesznek példát.

 

A kötődés harmadik módja szintén megfigyelhető már a kisgyermekeknél is. Ennél az érettségi fokozatnál azt hisszük, birtokoljuk kötődésünk tárgyát. A kisgyerek igényli és követeli annak társaságát, akitől függ. Az éretlen fiatalok vagy felnőttek ugyanilyen féltékenyen igyekeznek birtokolni egymást, és védekeznek a veszteség ellen.

 

A közelség és a kapcsolat keresésének negyedik módja a fontosság, jelentőség érzésének keresése, amikor azt látjuk, számítunk valakinek. Már egy óvodás is hevesen igyekszik tetszeni, nagyon vágyik a helyeslésre és elismerésre. Érzékeny a nemtetszést, neheztelést kifejező pillantásokra. Bárki más is hasonlóan akar szerettei és barátai arcára elismerő mosolyt varázsolni. A kötődés ezen formája viszont sebezhetővé teszi az embert, ha azok szemében, akiknél a tetszés jeleit kutatja, számára nem csillannak fel.

 

A közelség megélésének ötödik módja a meleg, szeretetteljes és szenvedélyes érzelmek révén történik. Az a gyerek, aki megéli az érzelmi intimitást a szülővel, sokkal nagyobb fizikai távolságot képes elviselni, mégis közel érzi magához. Az érzékek révén való kötődés a „rövid kar”, míg a szeretet jelenti a „hosszú kart”. Ez veszélyes területet jelent, mert ha valakinek odaajándékozzuk szívünket, azt kockáztatjuk, hogy akár össze is törheti. Némelyik ember ezért soha nem képes arra, hogy érzelmileg megnyíljon, és ezáltal sebezhetővé váljon. Sőt, a sebezhetőség olyasvalami, amely elől sokan valósággal menekülnek.

 

A kötődés hatodik módja a megismerésen keresztül valósul meg, jelei az iskolaérettség környékén fedezhetők fel. Ha közel érzünk valakit magunkhoz, az illető ismer minket. Bizonyos értelemben ez az érzékek révén való kötődés újra fogalmazása, ám ilyenkor a gyermek a látva lenni és hallva lenni élményét már lelki síkon tapasztalja meg. A közelséget kereső megosztja titkait, ezáltal feltárja lelkét és sebezhetővé válik. Sokan nem is kockáztatják, hogy kitárulkozzanak, nehogy félreértsék és elutasítsák őket. De nincs a közelségnek olyan formája, amely ezt felülmúlná, amikor valaki úgy érzi, hogy ismerik, mégis szeretik, elfogadják, és örülnek annak, hogy létezik.

 

Ha a gyermek egészségesen fejlődik, a hatféle kötődés a kapcsolat egyetlen erős kötelékévé szövődik. A körülötte lévő személyes tér olyan, amelyben egyedül is megtanul boldogulni és rákényszerített irányok és korlátok nélkül kibonthatja saját magát. A legtöbb felnőttnek nem adatott meg ilyen gyermekkor, ezért megrekedt az alacsonyabb szintű kötődési formáknál. Viszont gyerekének mindenki a legjobbat akarja, tehát valamiképp meg kellene tanulni túljutni a saját árnyékán.