Azt mondod, neked nincs időd

Igaz, hogy egy nagyon felpörgetett és begyorsított világban élünk. Érdekes módon minél több kényelmi eszköz vesz minket körbe, amelyek célja vagy mellékterméke az időnk megspórolása lehetne, az emberek nagy hányada annál zaklatottabb és felpörgöttebb lesz.

Az állandó profitéhségtől szenvedő világgazdaságnak az az érdeke, hogy mindenki fogyasszon. Sokat. Még és még és még….. többet, mert szerintük a bevételeknek folyamatosan nőni kell. Ez az éhség soha nem ismeri az elég fogalmát, bármekkora fizikai bőség társuljon hozzá. Általánosan ismert, hogy az egyre növekedő fogyasztást mesterségesen gerjesztik. A család legelső mosógépe 25-30 évig is vígan működött. A következő generáció már csak 12-14 évre volt kalibrálva, míg a mostani gyártmányok jó, ha 6-8 évig bírják.

A beépített alkatrészek tervezetten hibásodnak meg adott időre, hogy ki kelljen dobni az eszközt. Vagy egyszerűen csak a vezérlőszoftverét programozzák le úgy, hogy adott egység után leálljon és kiírja a „game over” feliratot. Tudnánk természetesen olyan tárgyakat is gyártani, amelyek élettartama egyre hosszabb és hosszabb lenne, de akkor egyre folyamatosan szűkülne a fogyasztói index és a profit.

Ha jó minőségű, tartós dolgok vennének minket körbe, azok fejlesztéséhez és előállításához egyre kevesebb időre lenne szükség. Egy normálisan működő világban napi 2-3 óra munkával is elő lehetne állítani mindenki alapszükségletét lefedő javakat. Persze akkor a csúcson lévő zsebek nem duzzadnának egyre vastagabbra. Azért kell egy egyszerű embernek annyit dolgoznia, hogy kiszolgálhassa a hierarchia pénzéhségét. Az is igaz, hogy egy olyan ember, akinek minél több ideje le van kötve valami kötelező foglalatossággal, az egyre kevesebbet fog töprengeni önmagán és a létezésen.

Ha valakinek több lehetősége és igénye nyílik a komplex és elmélyült figyelemre, az jóval nehezebben irányítható és manipulálható. Akkor talán elkezdenének saját magukkal és saját álmaikkal foglalkozni, nem pedig automatikus kiszolgálnák mások vágyait és törekvéseit. A kilépési lehetőség csak úgy nyílik meg, ha valaki határozottan megáll, körbe néz, értelmez, és ha kell, szemben úszik a fősodorral.

Egyébként ez is egyfajta próba, amin minden pillanatban mindenki megmérettetésre kerül. Mennyire tudod magad függetleníteni a kívülről rád erőszakolt trendektől és áramlatoktól? Ugyanazt szajkózod, amit a többiek, hiszen jó érzés heves egyetértéseket és bólogatásokat generálni? Megerősít és feltölt a nyáj és az akol melege? Ebben az esetben most nincs esélyed arra, hogy kitörj a szimpla báb szerepköréből. Talán majd egy másik valóságban vagy világban.

Ha gondolkodó és értelmes ember vagy, aki képes és hajlandó mérlegelni, akkor érdemes egyfajta külső nézőpontból rápillantani a napjaidra. Ha elemző típus vagy, egy ideig fel is írhatod, pontosan mivel megy el az a drága időd, amit célzottan akár önmagad fejlesztésére is fordíthatnál. Ha őszinte, nyakon csíphetsz olyan csúsztatásokat, amelyekkel eddig vastagon hitegetted magad. Természetesen a fókusz és az irányultság számít igazán. Tehát hiába vagy egy légtérben mondjuk a gyerekeddel, partnereddel, vagy más családtagoddal, ha közben a mobilod nyomkodod. Ilyenkor nem velük foglalkozol, tehát ne oda írd be. Akkor szól valóban a másik emberről egy adott idő, ha célzottan csak rá és a vele való tevékenységre figyelsz.

Nos, mennyi időt pazarolsz el a TV bámulásával? Számítógépes játékkal? Sorozatok, filmek, influenszerek, vloggerek nézegetésével? A neten való szörfölgetéssel? Önmagad reklámozásával a netes megjelenéseiden keresztül? Felszínes pletykálással, bandázással, együtt lógással (akár személyesen, akár a neten)? Különböző fórumokra való írogatásokkal, az ottani rezdülések nyomon követésével? Heveréssel, szórakoztató irodalom olvasásával? Őszinte átlagemberek esetén döbbenetes számok jönnek ki. Ja, már hallom, csak pihensz ezek segítségével, hiszen a nagy hajtásban ennyi jár neked. A lényeg mindig az arányokban mutatkozik meg. A felesleges sallangok egy részét nyugodtan beáldozhatod arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozz, amelyek a fejlődésed szolgálják.

Minden ilyen felfokozott külső inger azért küzd, hogy a végtelen nagy információs halmazban valahogyan megragadja a figyelmed. Pontosan oda fókuszálj és ne máshova. Ezen keresztül jelentős mennyiségű energiát juttatsz hozzájuk. Teljesen mindegy, hogy a tevékenységük nyomán megjelenő reakciódnak milyen előjele vagy töltése van, a lényeg, hogy valamilyen hatást váltson ki belőled. A marketinges alaptétel szerint a negatív reklám is ugyanolyan jó: hozza a kívánt kattintásszámot. Ez viszont azt jelenti, hogy sikerrel manipulálnak. Ne hagyd magad berántani az ő játékukba, hiszen akkor csak sodródó statiszta leszel a valódi létezés és a saját főszereped helyett. A figyelmed nagyon értékes, ne pazarold el hülyeségekre.