Igaz, hogy egy nagyon felpörgetett és begyorsított
világban élünk. Érdekes módon minél több kényelmi eszköz vesz minket körbe, amelyek
célja vagy mellékterméke az időnk megspórolása lehetne, az emberek nagy hányada
annál zaklatottabb és felpörgöttebb lesz.
Az állandó profitéhségtől szenvedő világgazdaságnak az
az érdeke, hogy mindenki fogyasszon. Sokat. Még és még és még….. többet, mert
szerintük a bevételeknek folyamatosan nőni kell. Ez az éhség soha nem ismeri az
elég fogalmát, bármekkora fizikai bőség társuljon hozzá. Általánosan ismert,
hogy az egyre növekedő fogyasztást mesterségesen gerjesztik. A család legelső
mosógépe 25-30 évig is vígan működött. A következő generáció már csak 12-14
évre volt kalibrálva, míg a mostani gyártmányok jó, ha 6-8 évig bírják.
A beépített alkatrészek tervezetten hibásodnak meg
adott időre, hogy ki kelljen dobni az eszközt. Vagy egyszerűen csak a
vezérlőszoftverét programozzák le úgy, hogy adott egység után leálljon és
kiírja a „game over” feliratot. Tudnánk természetesen olyan tárgyakat is gyártani,
amelyek élettartama egyre hosszabb és hosszabb lenne, de akkor egyre folyamatosan
szűkülne a fogyasztói index és a profit.
Ha jó minőségű, tartós dolgok vennének minket körbe,
azok fejlesztéséhez és előállításához egyre kevesebb időre lenne szükség. Egy
normálisan működő világban napi 2-3 óra munkával is elő lehetne állítani
mindenki alapszükségletét lefedő javakat. Persze akkor a csúcson lévő zsebek
nem duzzadnának egyre vastagabbra. Azért kell egy egyszerű embernek annyit
dolgoznia, hogy kiszolgálhassa a hierarchia pénzéhségét. Az is igaz, hogy egy
olyan ember, akinek minél több ideje le van kötve valami kötelező
foglalatossággal, az egyre kevesebbet fog töprengeni önmagán és a létezésen.
Ha valakinek több lehetősége és igénye nyílik a komplex és
elmélyült figyelemre, az jóval nehezebben irányítható és manipulálható.
Akkor talán elkezdenének saját magukkal és saját álmaikkal foglalkozni, nem
pedig automatikus kiszolgálnák mások vágyait és törekvéseit. A kilépési
lehetőség csak úgy nyílik meg, ha valaki határozottan megáll, körbe néz,
értelmez, és ha kell, szemben úszik a fősodorral.
Egyébként ez is egyfajta próba, amin minden
pillanatban mindenki megmérettetésre kerül. Mennyire tudod magad függetleníteni
a kívülről rád erőszakolt trendektől és áramlatoktól? Ugyanazt szajkózod, amit
a többiek, hiszen jó érzés heves egyetértéseket és bólogatásokat generálni?
Megerősít és feltölt a nyáj és az akol melege? Ebben az esetben most nincs
esélyed arra, hogy kitörj a szimpla báb szerepköréből. Talán majd egy másik
valóságban vagy világban.
Ha gondolkodó és értelmes ember vagy, aki képes és
hajlandó mérlegelni, akkor érdemes egyfajta külső nézőpontból rápillantani a
napjaidra. Ha elemző típus vagy, egy ideig fel is írhatod, pontosan mivel megy
el az a drága időd, amit célzottan akár önmagad fejlesztésére is fordíthatnál.
Ha őszinte, nyakon csíphetsz olyan csúsztatásokat, amelyekkel eddig vastagon
hitegetted magad. Természetesen a fókusz és az irányultság számít igazán. Tehát
hiába vagy egy légtérben mondjuk a gyerekeddel, partnereddel, vagy más
családtagoddal, ha közben a mobilod nyomkodod. Ilyenkor nem velük foglalkozol,
tehát ne oda írd be. Akkor szól valóban a másik emberről egy adott idő, ha
célzottan csak rá és a vele való tevékenységre figyelsz.
Nos, mennyi időt pazarolsz el a TV bámulásával?
Számítógépes játékkal? Sorozatok, filmek, influenszerek, vloggerek
nézegetésével? A neten való szörfölgetéssel? Önmagad reklámozásával a netes
megjelenéseiden keresztül? Felszínes pletykálással, bandázással, együtt
lógással (akár személyesen, akár a neten)? Különböző fórumokra való
írogatásokkal, az ottani rezdülések nyomon követésével? Heveréssel,
szórakoztató irodalom olvasásával? Őszinte átlagemberek esetén döbbenetes
számok jönnek ki. Ja, már hallom, csak pihensz ezek segítségével, hiszen a nagy
hajtásban ennyi jár neked. A lényeg mindig az arányokban mutatkozik meg. A
felesleges sallangok egy részét nyugodtan beáldozhatod arra, hogy olyan
dolgokkal foglalkozz, amelyek a fejlődésed szolgálják.
Minden ilyen felfokozott külső inger azért küzd, hogy
a végtelen nagy információs halmazban valahogyan megragadja a figyelmed.
Pontosan oda fókuszálj és ne máshova. Ezen keresztül jelentős mennyiségű
energiát juttatsz hozzájuk. Teljesen mindegy, hogy a tevékenységük nyomán
megjelenő reakciódnak milyen előjele vagy töltése van, a lényeg, hogy
valamilyen hatást váltson ki belőled. A marketinges alaptétel szerint a negatív
reklám is ugyanolyan jó: hozza a kívánt kattintásszámot. Ez viszont azt
jelenti, hogy sikerrel manipulálnak. Ne hagyd magad berántani az ő játékukba,
hiszen akkor csak sodródó statiszta leszel a valódi létezés és a saját
főszereped helyett. A figyelmed nagyon értékes, ne pazarold el hülyeségekre.
A poszt második fele tök oké.
VálaszTörlésAz első felében is van igazság: tényleg elég lenne napi 2-3?óra munka. De miként teremtesz ilyen világot? A piac célja a profit, nem hibáztatható érte.
VálaszTörlés