Ha
már az életünk a saját filmünk, amit jó esetben mi vetítünk, talán kezdem két
filmtípussal. Nem véletlenül tettem egymás mellé őket a címben. Jelenlegi
formájában mindegyik egyoldalú, torz tükör.
Az
egyik műfaj problémáit a másik oldal szempontjából nagyon jól ismerjük. A
nőjogi mozgalmak nagyon részletes és átfogó elemzéseket publikálnak arról, hogy
a pornó mennyire káros. Nem tud megérinteni ez a műfaj, elég kevés
tapasztalatom van róla, így inkább mások élménybeszámolóira támaszkodhatok. Az
erotika ábrázolása valószínűleg egyidős az emberiséggel, hiszen a szexualitás
és a szaporodás létezésünk egyik hajtóereje. Az ezzel kapcsolatos képi
megjelenítéseket megtiltani úgysem lehet, hiszen senki fantáziája nem
cenzúrázható, de az nagyon elgondolkodtató és riasztó, hogy milyen tendenciák
uralkodtak el benne. Ezek elemzése nagyon messzire vinne. Most másra szeretnék
fókuszálni.
A
meztelenség akár teljesen természetes is lehet, ahogy a skandináv országok
példája is mutatja. Elég viccesnek tartom, hogy 16-os karika kerül egy filmre,
csak azért, mert fedetlen női melleket lehet benne látni, miközben a gyerekeink
csecsemő korukban valószínűleg teljes szimbiózisban éltek egy hasonlóval.
Felnőtt tartalomnak számít, ha megjelenítenek két embert, akik szeretik egymást
és ez megnyilvánul a szenvedélyükben is. A természetfilmek nem korhatárosak,
pedig gyakran mutatnak benne párosodó emlősállatokat. Ebből is látszik, hogy a szexualitásra rakodó
tabukat, elfojtásokat, görcsöket a felnőttek feldolgozatlan kínjai ültetik bele
a gyerekekbe. Mi pedig nem akarjuk, hogy ezzel a sűrű és sötét halmazzal
szembesüljenek idő előtt.
A
gond tehát nem a meztelenséggel és annak ábrázolásával van, hanem azzal a torz,
embertelen, nem egyenrangú kapcsolódáson alapuló alávetettséggel, amit a
pornófilmek nagy része sugároz magából. Amikor a gyerekek magukra vannak
hagyva, a kortársaik és a média neveli őket, nem tudnak mást tenni, mint ezekre
támaszkodva igazodni. Nem kapnak hiteles felnőttől más típusú muníciót. Csak
ezt látják, ezt tekintik példának, tehát az extrém válik az új normává. Mindez
egy önmagát erősítő negatív spirált generál. Ebben a folyamatban nyomorulttá
válik a nő és a férfi is.
A
romantikus komédiák pusztítása kevésbé közismert. A férfiak nem elemzik ki
részletesen ezek működését és a rájuk nézve hátrányos következményeket. Többségük
egyszerűen csak forgatja a szemét vagy grimaszol, ha ilyen filmre kell(ene)
beülnie a partnere kedvéért. Természetesen a férfiaknak is vannak érzelmeik, a
többségük szerelmes is volt már, de a felmutatott, egysíkú, agyatlan
sztereotípiáktól minden értelmes ember elhatárolódik. Elképesztő az, hogy sok
nő egész életében olyan hatásvadász és üres karakterekről ábrándozik, mint
amilyeneket az ilyen filmek keretében rendszeresen elfogyasztanak.
A
romantikus történetekben megjelenő férfiak jellemzően teljesen logikátlan és
észszerűtlen módon gondolkodnak. Pillanatnyi felindulásból egész életükre
kihatással lévő döntéseket hoznak. Tökéletes gondolatolvasóknak bizonyulnak.
Állandóan dicsérik a partnerüket, lehengerlő gesztusokat tesznek, és akár
egyoldalúan, talán már a nő látványától szerelembe esnek. Bármilyen egymásra
csiszolódás nélkül tökéletesen értik a másikat. A nők ezekkel a tömény hazugságokkal
kábítják magukat, miközben a legtöbbször ennek ellenkezője a valóság. Az
életben a kondicionálásuk miatt természetesen ugyanezeket várnák el, így
álomviláguk oltárán feláldozzák az igazi társulásra nyíló lehetőségeket.
A
gond nem az érzelmekkel és annak ábrázolásával van, hanem azzal a torz,
embertelen, nem egyenrangú kapcsolódáson alapuló alávetettséggel, amit a
romantikus filmek nagy része sugároz magából. Az üzenetük szerint, ha egy nő
megtalálja a megfelelő férfit, akkor hátra lehet dőlni az életben, mert utána
már minden probléma megoldódik magától. Mintha a szerelem és az elköteleződés
automatikusan együtt járna a konfliktusok hiányával. A másikkal való
játszmázás, egymás megtévesztése, becsapása, a bizalommal való visszaélés
sokszor járulékos elemként jelenik meg. A legpusztítóbb, hogy a nők
azt hiszik, a kedvükért bármelyik férfi megváltozik. Sőt, a legnagyobb részük
úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy kifejezetten meg akarják változtatni a
partnerük.
Összefoglalva
a két szélsőséget azt látjuk, hogy a férfi tárgyiasítja a nőt, a nő pedig
álomvilágba helyezi a férfit. Mindkettő fejletlen, felemás hozzáállást mutat a
teljességhez képest. A pornón szocializálódó férfiak számára csak a külvilág
létezik, nem tudják, miként kell a szívüket használni a nőkkel való
kapcsolódásban. Folyamatosan kudarcot is vallanak. Azok a nők, akik
kislánykoruk óta romantikus mesékkel vannak átitatva, csak a belső
képzeletvilágukat fogadják el egyetlen etalonnak. Fogalmuk sincs, ha csak a
szívüket használják, az elméjüket nem, nagy boldogtalanságra kárhoztatják önmagukat.
Itt
is, mint mindenben, az egyetlen járható út az egyensúlyozás a két véglet
között. Mindkét oldal számára helytelen kiindulópont, hogy a másiknak jobban
meg kellene értenie őt. Ebből csak állandó feszültség születhet, hiszen kifelé
irányul az elvárás. Nem. Neki kell mindent elkövetnie, hogy megértse a másikat.
Ez a hozzáállás folyamatosan fejleszt is bennünket, hiszen arra kényszerít,
hogy a kevésbé erős oldalunkat egyre inkább használjuk.
Akkor
mind a két műfaj gyökeres átalakulással átváltozhatna igazi tanító
történetekké. A pornófilmekben olyan párokat láthatnánk, akik valóban
párkapcsolatban élnek és szeretik egymást, tehát egy jobban vagy rosszabbul
sikerült szex kibomlásának apró momentumait is bemutatnák. A romantikus komédiákban
pedig egy-egy kapcsolat sűrített jellemzése úgy történne, hogy ugyanolyan
súllyal jelenne meg a férfi és a nő narratívája is. Kiderülne, miért figyeltek
fel a másikra, mi köti őket valóban egymáshoz, mi az örökös problémaforrás
közöttük, hogyan lépnek túl ezeken. Így mindkét műfaj komplex képet adna, ahol
az okok és következmények bonyolult hálózatán keresztül a férfi és a nő is valóban
tanulna valamit a másik nemről.
"Akkor mind a két műfaj gyökeres átalakulással átváltozhatna igazi tanító történetekké."
VálaszTörlésAmi a teljes utolsó bekezdést illeti: számomra abszolút szimpatikus ez az elképzelés, a kérdés csak az, hogy lehet-e kasszasikert generálni ilyen igényes és komplex alkotások által. A nép egyszerű gyermekét bőven kielégíti a klasszikus romkom, talán csak zavarná az összetettebb sztori. Bár a fene se tudja, az Affér című sorozat például elég teret enged, hogy minden résztvevő perspektíváját megismerjük.
A klasszikus pornót - férfiként!!! - nem is értem. Becsönget a vízszerelő, majd két perc múlva már orálisan kedveskedik a háziasszony. Pont azt a részt hiányolom, ami a kettő közt történik, ami maga az erotika.
Egy jó filmhez fordulatok kellenek, jó dramaturgia és a szereplők jellemfejlődése. Nem kell, hogy az átlagnak emészthetetlen művészfilm legyen. (Bár én szeretem őket, de sokszor lassúra vannak vágva, illetve többször csak utalnak, nem egyértelműen kimondanak összefüggéseket.) Az átgondolt mondanivaló és az élvezhetőség egyáltalán nem zárja ki egymást.
VálaszTörlésEgyetértek, bár aki pornót néz, nyilván célzottan az aktus kedvéért teszi. Viszont azon megdöbbentem, amit egy barátom mesélt. Kifejezetten rákeresett az ominózus tinifilmre, mert elmesélés alapján nem akarta elhinni. Állítólag az amerikai pornókultúra egész más, gyakori benne a nők verése a szexhez kapcsolódva. Tehát a tinifilmben a lány elhatározta, hogy a szüzességét a menőmókussal veteti el. Amikor hozzákezdenek, a fiú elkezdi ütni. A lány először kiakad, felháborodik és leállítja. Aztán a srác felvilágosítja, hogy ez így működik. Erre a lány gondolkodik, majd belemegy, hogy jó, akkor csinálja. Nem úgy tálalták, mint egy torz tükröt, hanem mint természetes folyamatot.